Holtfa a kertben

                  A kerti "hulladék" és a beporzóbarát kert

Furcsa dolog az emberi természet, a szokások, az elvárások rabjai vagyunk. Egyre kevesebb idő jut a kerti munkákra, ugyan akkor ragaszkodunk az "elvárásokhoz" és sokszor felesleges kiadásokba és erőfeszítésekbe fogunk.  

Népszerű dolog a darázsgarázs és rovarhotelek kihelyezése, ami örvendetes és ez is nagy segítség kertünknek. De gondoljunk csak bele. Miután összeszedtük az utolsó ágat, gallyat, esetleg eltakarítottunk egy kidőlt fát, vállon veregetjük magunkat és kihelyezünk egy aprócska rovarhotelt, ami mindezeket igyekszik pótolni, imitálni.

Mi a holtfa?

Az odvas fák egy egészséges erdő szerves részei. Holtfán mindenféle elhalt faanyagot értünk: az elpusztult egész fát, az állót, a kidőltet, a frissen elpusztultat, a csaknem teljesen lebomlottat, egyszóval bármelyet, amely már nem él. Természetesen az élő fák egyes elhalt részeit is ide soroljuk. 

Egy egyszerű farakás számos vadon élő állatot képes "elszállásolni", és jelentősen növelheti a kert biodiverzitását, mivel a rovarokon kívül a nagyobb állatoknak, például az emlősöknek is menedéket biztosít Ez egy költségmentes, kreatív megoldás, jelentős változás, amely segítséget nyújthat kertünk vendégeinek.

Nyugodtan hagyjuk kertünkben egy kidőlt fát, egy nem szemelőt lévő "elhanyagolt" sarkot, ahová kemény- és puha fát is halmozunk, üreges szárú szalma, nád is legyen a kupacban. Fontos, hogy az alja a talajjal érintkezzen.

Ez a megoldás jó módja a metszés során keletkezett ágak, gallyak felhasználásának.

Barátságos beporzók akiket kertünkbe csalogathatunk

A magányos méhek nagyon jelentős szerepet töltenek be a beporzásban, számuk sajnos az utóbbi évtizedben nagy mértékben csökkent. Védelmükre egyre nagyobb figyelmet kellene fordítanunk. Száraz, védett üregekben élnek, így a rovarhotelekkel, farakásokkal a kertünkbe csalogathatjuk őket. A gyerekek is megfigyelhetik tevékenységüket, hiszen nem támadnak, barátságosak.

Közülük a kőműves méhet szeretném kiemelni: természetes viselkedésük révén sokkal több virágot poroznak be rövidebb idő alatt, mint a háziméhek. Egymásnak nem konkurensei, megférnek jól megférnek egymás mellett. Szőrös testükön lazán hordozzák a pollent, így minden látogatásnál magasabb gyümölcskötést biztosítanak.

Egyetlen kőműves méh akár 120 mézelő méhet is helyettesíthet a gyümölcsbeporzásban. A kőműves méhek legnagyobb előnye, hogy alacsonyabb hőmérsékleten (már 6 °C-tól) is aktívak, miközben a mézelő méhek csak 12 °C felett dolgoznak. Emellett az esőt és a szelet is jobban tűrik, ami különösen fontos Európa változékony tavaszi időjárása idején.

Ökológiai folyamat, a holtfa átalakulása 

 Ahogy a fa elkezd bomlani, egy összetett ökológiai folyamatot indít el, amelyben a láthatótól a mikroszkopikus méretűekig különböző élőlények serege vesz részt. Ez a természetes bomlás az élő környezet jele.

Az elhalt fa elengedhetetlen az egészséges talajhoz, és kulcsfontosságú szerepet játszik a biológiai sokféleség fenntartásában. Ahogy a faanyag lebomlik, új ökoszisztémává alakul át, és az egykor élő fát vagy cserjét valami teljesen mássá változtatja. Ez egy lenyűgöző folyamat, amelyet a vadvilág együttműködése visz véghez.

 A folyamat akkor kezdődik, amikor a gombaspórák megtelepednek a fán és növekedni kezdenek. A korhadó fát micéliumfonalak – a gombák földalatti hálózata – szövi át. Ez a bomlás első szakaszát jelzi. Ezután a bogarak petét raknak a fán, lárváik pedig a megpuhuló fával táplálkoznak, tovább bontva azt. Beporzók mint például az ácsméhek és a kőművesméhek fészkelnek a régi bogárüregekben, míg a harkályok fúrják a fát, hogy lárvákat húzzanak ki.

Ezek a folyamatok lehetővé teszik, hogy több gombaspóra telepedjen meg, lebontva a fa rostjait. Ahogy a szerkezet összeomlik, egyesül a talajjal. A korhadó fa tápanyagokat bocsát ki a talajba, táplálva mind a földet, mind a benne növekvő növényeket.

Tippek a farakáshoz:
Használjunk kemény és puhafát vegyesen amik különböző méretűeket legyenek. Rétegekben rakjuk egymásra: nagy rönkök alul, vastagabb ágak középen, üreges szárak és gallyak felül legyenek. A réseket kisebb gallyakkal, elhalt levelekkel, földdel vagy mohával töltsük ki, hogy biztonságos áttelelő helyeket hozzunk létre. Hagyjuk a levágott végeket szabadon, és fúrjunk lyukakat a nagyobb rönkökbe, hogy helyet biztosítson az üregekben fészkelő élőlényeknek. Az aljához kevés földet lapátoljunk, hogy nedves maradjon és hozzáférhető legyen a talajmikrobák számára, elősegítve a bomlási folyamatot.

Kerüljük a vegyszerrel, lakkal, festékkel kezelt faanyag használatát!